Állatkerti séta

Na nézd már a kaméleont,
Hogy kényezteti a legyet.
Hosszú ragadós nyelve most
csak átölel és ígérget.
Van miből, hisz maradt bőven
Szebb jövő a puttonyában.
Jó pár éve szokjuk tőle:
Sűrűn van színváltása.

Vagy amott a barnamedve.
A hordón állva szónokol:
- Gyere, a mancsomból etetlek,
S nem kell félni a karmoktól.
Persze, régen odacsaptam,
ha a méz körül zümmögtél,
de az, amit hátrahagytam
nagy rakás volt, s Te élhettél.

Vicsort mosolyba rejtve
kínálkozik a hiéna:
- Legyek! Csak nekem higgyetek,
s hatalmas dög lesz a préda.
Persze, tudom, csattant néha
szörnyű fogam köröttetek.
Maradjon örök homályban,
S velem IGAZ LEGYEK lesztek.

Vérszemet kapott a nyúl is.
Eddig elvolt a zöldségen.
Bátran kínálja bogyóit,
Csak hogy kezdő még e téren.
"Nagyobb állat nagyobb kupac"
Ez a törvény tudja jól.
Sorsa biztos úton halad.
Ennyit a szaporulatról.

Hanem hátrébb az ólaknál
Vadkan fújtat mérgesen.
Neki jól megy a szónoklás,
Csak nem hallgatják elegen.
- Kérem szépen ez rágalom
és szemen szedett hazugság,
mert miénk ez a trágyadomb,
a többiek csak eladták!

Próbálgatják a mikrofont
a színpadon a verebek..
Ültek már a felső ágon,
Csak úgy érzik, hogy keveset.
Légy barátom emlékszel rá,
hogy milyen jókat repültünk?!
Szokja meg, ki magasra száll,
Nagyot pottyan legvégül.