Támad a vérem

Eljött ez a kurva nap.
Kinek hazudjak?
Itt van ez a kába perc,
mikor mennem kell.
mert most még szép,
olyan csodás a vég!

Mindenki félhet!
Támad a vérem!

Itt van az a pillanat,
amit nem szabad.
De nekem nincs szavam,
nincs igazam,
csak nagy baj van:
az agyam elszaladt!

Mindenki félhet!
Támad a vérem!

Mikor éjjel
beoson hozzám a vágy.
Saját képem festi átkozott falán:
az ujját áthúzza a nyakán.

Bennem lappang,
csak velem élhet igazán.
Őrült kéjjel bőgi boldog bánatát:
nekem minden jól áll!

És csak Én élek itt.
Két végén égetem
füstölögnek gyertyáim,
egyszerre lángol mind.

Áll még, áll az időm tétován.
Nem tudom hol a határ.
nekem játék maradt
akárhogy bántalak

És mégis, mikor a szívem már mindent ellopott,
érzem csak igazán:
mennyire szegényes vagyok!