Várom, hogy vádolj

Van még egy álmom,
van még egy vágyam!
Kell még egy érzés,
és egy kérdés
mellyel mindent felednél!
Várom, hogy vádolj,
s üldözz az eltűnt percekért.

Elveszett órák,
elmaradt emlék.
Bármit is tennék,
vagy ha mennék,
inkább mindig maradnék!
Várom, hogy vádolj,
s üldözz az eltűnt órákért!

Rózsaszín illatok közt,
Ronggyá nyűtt ágyneműben,
bőrömbe vájjad körmöd,
s üvöltsem: úgy szeretlek!
Mocsokban, mint a disznók,
erjedő hányadékba
rejtjük a féltett titkot
szerelmünk, hogyha még van!?
Rózsaszin illatok közt,
ronggyá nyűtt ágyneműben,
bőrömbe vájjad körmöd,
s üvöltsem: úgy szeretlek!
Úgy szeretlek!
Úgy szeretlek!

És lesz a vágyból
megfakult álom,
elkopott érzés,
unott kérdés,
amit sosem szerettél.
Várom, hogy vádolj,
s üldözz az eltűnt évekért!

Futnak az évek,
húzzák a percek,
elmaradt tercek,
és az élet,
mint egy Ken Follett regény!
Várom, hogy vádolj,
s üldözz az eltűnt életért!