Saját Regény

Jó volna belépnem a jelenbe,
ajtója előtt totyogok.
A túloldalt rajtam nevetnek
a rég bent ragadt bolondok.

Mondhatnának végre valamit,
ami rajtam is segíthet.
Úgy megütnék valakit,
bár sohasem csináltam még ilyet.

Én a hímek hímes tojása,
Farkam tőből csúcsig tetoválva.
Valaki ráírta -nem tudom mikor-
kiittam mindent, ami benne volt.
Ahogy vénülök, szépül az emlék
omlanak rám a női kelmék.
Egyre jobb sztorit mesélek:
Hőssé válok egy regényben!

Fordul a kocka és változik a színhely:
Mászok a földön, mint egy féreg.
Hosszú az út, nehéz a testem..
Ölel egy kéz, egy izmos férf kéz.

Felordítok fájdalmamban..
A szobámban két idegen nő.
Álmukban úgy félnek itt,
és Lacika nem ad soha kenyeret nekik.

Jákob támasztott az ágyamhoz létrát, érezhettem igazán:
átélni, túlélni úgy lehet,
hogyha fáj!

Én a hímek hímes tojása,
Farkam tőből csúcsig tetoválva.
Valaki ráírta -nem tudom mikor-
kiittam mindent, ami benne volt.
Ahogy vénülök, szépül az emlék
omlanak rám a női kelmék.
Egyre jobb sztorit mesélek:
Hőssé válok egy regényben!