Tikkadt nyár

Izzad a tikkadt nyár, leheli széna illatát.
Dobjunk el mindent, mit felszedtünk egész életen át.
Gombold ki blúzod drágám, és hagyd, hogy a világ
nézzen rád.
S én majd bújok oda hozzád.
Felejtsünk el minden olyasmit, ami jó szokás!

Nézem a szemeid, szikrázó csillagok.
Mekkora nagy művész egy pohár vörös bor.
Leomló gátlás után megnyíló világ
vár még ránk!
Én majd bújok oda hozzád.
Felejtsünk el minden olyasmit, ami jó szokás

Ami csak jó dolog az életben,
az tiltott, vagy hizlal és biztos, hogy erkölcstelen,
s a bennünk búvó ördög folyton birizgál,
hogy kipróbáld!
Én majd bújok oda hozzád.
Felejtsünk el minden olyasmit, ami jó szokás

Amikor úgy érzed már nem szabad,
a legjobb erkölcsi gátnak ott vagy Te magad.
Kiböjtölt ölelés, és megszomjazott csók
is izgató!
Én majd bújok oda hozzád.
Felejtsünk el minden olyasmit, ami jó szokás